TÁRSADALMI SZEMPONTOK AZ EGÉSZSÉGÜGYI FORRÁSALLOKÁCIÓBAN

Abstract

A rendelkezésre álló erőforrások szűkössége miatt az egészségügyben is elkerülhetetlenek a forrásallokációs döntések. A döntések egyik fő vezérelve a hatékonyság, azaz a rendelkezésre álló erőforrások mellett elérhető társadalmi szintű egészségnyereség maximalizálása. A másik célkitűzés az egészségben kimutatható társadalmi különbségek mérséklése, azaz az elosztás méltányossága. A méltányossági megfontolást tekintve számos olyan társadalmi szempont létezik (pl. a beteg életkora, életmódja), amely hatással lehet az egészségügyi forrásallokációs döntésekre akár a közvélemény, akár az egészségpolitikai döntéshozók szintjén. A méltányossági megfontolások szinte mindig ellentétben állnak a hatékonysági kritériummal: a méltányos elosztás érvényesítése általában az elérhető egészségnyereség csökkenésével jár. Az empirikus eredmények azonban azt sugallják, hogy a lakosság és az egészségpolitikai döntéshozók is készek feláldozni valamekkora hatékonyságot a méltányosnak tartott forrásallokáció érdekében.