Tér és Társadalom (Sep 2024)
A roma népesség száma Északkelet-Magyarországon – területi sajátságok a legutóbbi adatok tükrében
Abstract
A roma népesség becsült lélekszáma az etnikai klasszifikációs megközelítéstől függően jelentősen változhat, az önbevallási adatok jellegzetesen alacsonyabbak, míg a heteroidentifikáció, azaz a külső minősítés tipikusan magasabb értékeket eredményez. A tanulmányban előbbire a népszámlálások, utóbbira – részben – a szerzők által összegyűjtött, települési önkormányzati becslések adnak példát. A különböző adatforrások alapján azonban a tendencia egyértelműnek tűnt Magyarországon; a roma népesség száma és aránya is dinamikusan növekedett az elmúlt évtizedekben. Ebben okozott törést a 2022-es népszámlálás, amely jelentős csökkenést jelzett az identitását felvállaló cigányság lélekszámában. A tanulmány Északkelet-Magyarország példáján tárja fel a népszámlálási és az önkormányzati becslésekből származó adatok egymástól való eltéréseit, valamint a kirajzolódó változások területi mintázatát. Az önkormányzati becslések hátterét egy közelmúltban elkészült, a vizsgált térség 999 településének adatait magába foglaló adatbázis biztosítja. Utóbbi megközelítés alapján Északkelet-Magyarországon a roma népesség aránya mintegy másfél százalékponttal, 17,3%-ra nőtt, míg a népszámlálási adatok alapján két százalékponttal, 4,6%-ra mérséklődött. A két megközelítés közötti különbség mértéke alapvetően várható volt, az eltérő tendencia azonban kevéssé volt sejthető. A népszámlálások tükrében 14-re mérséklődött a legalább 50%-os roma-népességarányú települések száma 2022-re, míg az önkormányzati becslések alapján számuk megduplázódott, közelítve a 140-et. A különböző adatforrások alapján megjelenő eltérő tendencia különösen az elmaradott településcsoportok esetében okoz dilemmát, mivel a népszámlálási adatok alapján oldódni látszik, míg az önkormányzati becsült értékek szerint tovább erősödik a cigányság települési léptékű szegregálódása.
Keywords
