A versenyképesség egyéni és intézményi tényezőinek szerepe az Európai Unió régióiban

Abstract

Míg általában úgy vélik, hogy a területi versenyképesség alapja a vállalati (egyéni) szintű versenyképesség, a meglévő versenyképességi elméletek és empirikus kutatások jórészt az intézményi kontextusra összpontosítanak. A különböző irányzatok egymástól láthatóan elkülönülnek, az egyéni és az intézményi tényezők integrálása pedig szinte teljes mértékben hiányzik a szakirodalomból. Ezen tanulmány célja az, hogy bemutasson egy új, a fenti ellentmondásra reflektáló koncepcionális modellt és egy arra épülő kompozit indikátort. Az Input-Kompetencia-Intézmény-Eredmény Modell (IKIEM) rávilágít az egyéni és intézményi megközelítés közötti legfőbb kapcsolódási pontokra. A Komplex Regionális Versenyképességi Index (KRVI) pedig az Európai Unió 151 NUTS2-esrégiójának versenyképességét méri. A KRVI elsődleges célja, hogy magyarázza a gazdasági növekedés és fejlődés relatív különbségeit, olyan módon, hogy az egységes módszertan és benchmarking által összehasonlíthatóvá teszi a vállalati (ez esetben a KKV-szektor) és a régiók versenyképességét mind egyéni, mind intézményi szinten. A kalkulált KRVI pontszámok jól mutatják a régiók között fennálló jelentős különbségeket. A várakozásoknak megfelelően a fővárosok és a környező területek versenyképesebbek, mint a kevésbé fejlett vidéki régiók. Ezenkívül jóval erősebb pozícióval rendelkeznek a nyugat- és észak-európai régiók, mint keleti és déli társaik. A KRVI erőselméleti megalapozottsággal rendelkezik, így az adatok elérhetőségének figyelembevételével, alkalmassá válhat vállalkozásösztönző eljárások, szakpolitikák kidolgozására és továbbfejlesztésével különböző intézkedések hatáselemzésére is.

Keywords

• regionális versenyképesség, erőforrás-alapú elmélet, vállalati kompetencia, intézményi elmélet