A hősideál és a drámai konfliktus kérdése keleten és nyugaton

Abstract

[A hősi eposzokkal nem rendelkező Kínával ellentétben, a Kína határainál élő, ‘barbár’ nagyállattartó nomádoknál, törököknél, mongoloknál, tibetieknél már igen régen kialakult a hősepika, sőt igen nagy elterjedésre és népszerűségre tett szert. Ezek közül a legismertebb a Geszer kánról szól. Ezt az eposzhőst szinte minden belső-ázsiai nép a sajátjának tekinti, a tibetiek – joggal – a mongolok, burjátok, tuvaiak, de lepcsák, burusaszkiak, és egyéb himalájai népecskék is, sőt újabban a hőseposz nélküli hanok is. A birodalmi szemléletnek tulajdonítható, hogy ezt a népszerű hőst a birodalom népei kultúrája részének, és ennek következtében a magukénak is tekintik. Ez az eposz gyakorlatilag végtelen számú változatban él. Az egyes változatok narratívája ugyan kisebb-nagyobb mértékben eltérő az egyes népek kulturális hagyományainak, ízlésének megfelelően, de a hőst, Geszer kánt jellemző jellegzetes vonások szinte minden változatban megtalálhatók. Geszer kán jellemvonásai felettébb ellentmondásosak.]