Technológiai és munkaszervezési újítások hatása az autóipar térbeli szerveződésére – iparági példa a Volkswagen mintáján

Abstract

Az autóipar több mint egy évszázad alatt manufakturális kisipari tevékenységből nemzetközi termelési és értékesítési hálózattal rendelkező, globálisan szervezett iparággá fejlődött. A négyütemű robbanómotor szabadalmaztatása óta eltelt 140 év fejlődését végigkísérve nyilvánvalóvá vált, hogy a technológiai és munkaszervezési újítások az átalakulásban kiemelt szerepet töltöttek be. Az újítást támogató döntések hosszú időre meghatározták a vertikum működését, átalakítva ezzel az ágazat szerkezetét és elősegítve az autóipari tevékenység világméretűvé válását. A tanulmány az említett szerkezeti átalakulást mutatja be, részletesen ismertetve annak legfontosabb állomásait. Az elemzés rávilágít arra, hogy a bevezetett újítások megváltoztatják az értékláncban részt vevők kompetenciáit, ami hatással van nemcsak az erőforrások vertikális allokációjára, de azok horizontális eloszlására is. A szerző részletesen tárgyalja a fordista tömeggyártás és a nemzetközi termelés kialakulásának kapcsolatát, amely bizonyos tekintetben az autóipari globalizáció korai szakaszának tekinthető. Az autóipar világméretű szerveződésére a legnagyobb hatást azonban nem a fordista tömegtermelés jelentette, hanem az azt felváltó, a második világháború előtt Japánból elindult szervezeti változások, amelyek világméretű adaptációjára egészen a nyolcvanas évekig kellett várni. A tanulmány részletesen elemzi a bevezetett újítások közül a kiszervezés és a modularizáció folyamatát, taglalva az említett megoldásoknak a termelés szerkezetére és földrajzi mintázatára ható következményeit. A történeti áttekintés mellett a szerző a Volkswagen 1960 és 2010 közötti fejlődésének bemutatásával is szemlélteti az értéklánc konfigurációjának átalakulását, ami jelentős hatással volt az autóipar térbeli szerveződésére.

Keywords

• autóipar
• globális értéklánc
• munkaszervezés
• szerkezeti átalakulás
• Volkswagen