Túlélő kiúttalanságok a vállalatirányításban

Abstract

A tanulmány a vállalatkormányzási rendszer működési zavarainak mélyebb okaival foglalkozik. Amikor a tulajdonos-vállalkozó által birtokolt klasszikus vállalatirányítási modellt felváltotta a tulajdonlás és működtetés elválasztásán alapuló képviseleti vállalatvezetés, akkor szembe kellett nézni a tulajdonos szerepének vállalatirányításbeli relativizálódásával, a tőkeműködtető hatalmának növekedésével, s az igazgatótanácsi irányítás korlátaival. A gondolatmenet első fejezete eszmetörténeti áttekintést ad a tulajdonosi és tőkeműködtetői motívumok változásáról és az azokat vizsgáló elméleti megközelítésekről. A vállalatok társasági formában történő szerveződésével a vállalat tulajdonlása irreleváns koncepcióvá válik. A második rész az igazgatótanácsok vállalatirányítási szerepét taglalja, s feltárja a tartósan hatékony vállalatkormányzás kialakulásának korlátait. A szerző az igazgatótanács morális felelősségének fontosságát az Enron vállalat idevonatkozó negatív tapasztalataival illusztrálja. A harmadik fejezet a hatékony kockázatviselés gazdátlanná válását mutatja be azt hangsúlyozva, hogy a kockázatmenedzselés nem épült be szervesen a vállalati szervezetbe, ami egyértelmű vállalatkormányzási gyengeség. A negyedik rész a részvényesi értékmaximalizálás elvét szembeállítja az érdekhordozói veszteség minimalizálásával. A tanulmány szerzője nyugtalanítónak tartja azt az eszmei zavart, ami az értékmaximalizációs cél és az érdekhordozói modell közötti választhatóságot uralja. A kiterjedt szakirodalmi analízist követően – az elméleti rész zárásaként – a szerző pozitív modell felvázolásával a vállalatkormányzási perspektíva kiúttalanságát exponálja.