Az új paradigma építőkövei – 2. rész: A keresztény társadalmi tanítás

Abstract

A cikk első részében áttekintettük az évezredes múlttal rendelkező nagy vallások gazdasági tanításait: az iszlám gazdaságelméletet, a buddhista közgazdaságtant, a zsidó gazdasági hagyományt, végül a most magára találó hindu gazdasági elveket. Kidolgozottsága és relevanciája okán külön, a második részben tárgyaljuk a keresztény társadalmi tanítást (CST). Talán nem túlzás azt állítani, hogy a leginkább a pápai enciklikákban megtestesülő CST, ha nem is a legkidolgozottabb, de a leghosszabban uralkodó és legkonzisztensebb közgazdasági iskolának tekinthető. A cikk harmadik részében a reformer vagy a paradigmaváltást zászlajukra tűző alternatív közgazdasági iskolákat vesszük majd szemügyre, a centrum-periféria elméletet, a fejlődési gazdaságtant, a környezetgazdaságtant, az ennél radikálisabb ökológiai közgazdaságtant, végül a tudományunkat megtermékenyít(het)ő fenntarthatóság-tudományt. Célunk egy olyan új közgazdaságtan gyökereinek feltárása, amely elősegíti az ökológiailag fenntartható, valódi emberi fejlődést, s melynek az anyagiak – habár fontos, sőt központi – eszközei, de nem céljai. Ezt humánökonómiának kereszteltük el. A cikk a nemrég megjelent Gazdasággép c. könyv vonatkozó fejezeteinek összefoglalása.