Egyháztörténeti Szemle (Feb 2024)
Viták az Erdélyi Római Katolikus Státus eredetéről és hatásköréről a dualizmus korában
Abstract
Az Erdélyi Római Katolikus Státus létjogosultságát az impérium váltás után több román szerző is megkérdőjelezi[1], ami utóbb alapul szolgál a sok évszázados intézmény felszámolására. Gyakori hivatkozási alap számukra két dualizmus kori magyar szerző írása. Közülük időben az első Csorba Ferenc[2] 1891-es Az erdélyi katholikus autonómiáról[3] című cikke. Ugyanez elmondható Forster Gyula: A Katolikus autonómiáról[4] című több részben megjelent 1897-es nagy tanulmányáról is. Előbbi születésének fő oka egy korabeli vita volt, mely az erdélyi katolikus középiskolák kapcsán robbant ki. Ennek fő kérdése az volt, hogy a Vallás és Közoktatási Minisztérium, avagy az Erdélyi Római Katolikus Státus[5] gyakoroljon-e bizonyos jogokat felettük.[6] Forster írása nem foglalkozik az iskolák kérdésével, sokkal inkább a főkegyúri jog gyakorlásának és az egyházi vagyon Státus általi kezelésének problémájával. Figyelembe kell vennünk, hogy az egyházpolitikai viták épp csak lezárultak. Másfelől a II. Országos Autonómia Kongresszus idején járunk, amikor egy - az egész országra kiterjedő - katolikusautonómia-szervezet létrehozásán dolgoznak, amely a tervek szerint Erdélyt is magában foglalja. Tanulmányunkban arra a kérdésre keressük a választ, hogy a fenti két szerző érvelése miért és mennyiben teremthetett alapot a későbbiekben a Státust kritizáló román szerzőknek az I. világháború után. [1]Példaként említhető Onisifor Ghibu. Az ő célkeresztjében hangsúlyosan ott áll a római katolikus egyház és annak egyik erdélyi fő fundamentuma az Erdélyi Római Katolikus Státus. Egyebek mellett ezzel szembeni kritikáját és törekvéseit foglalja össze, Fritz László fordításában, Egy anakronizmus és egy kihívás című művében. [2] Csorba Ferenc (1862. Pest — 1949. Budapest) a budapesti egyetem Jogi Karán szerezte képesítését, s doktori fokozatát. Táblai tanácsjegyzőként működött, majd 1887-ben a Vallás- és Közoktatásügyi minisztériumba került, ahol a törvényelőkészítő osztály vezetője, ezt követően pedig államtitkár lett. Eközben folyamatosan publikált. Néhány említésre méltó műve a példa kedvéért: A közgazdaság alapfogalmai (1887), Az angol büntető eljárás (1888), Alapítványaink és a legfelső felügyeleti jog (1889), Obscrutio és cloture (1903). [2] [3] Budapesti Szemle 1891. 337-368. o. [4] Forster Gyula: A Katolikus autonómiáról. In.:Budapesti szemle 1897. 248. szám, (a továbbiakban 1897a.) 161 – 195. o. [5] Egyházmegyei önkormányzat, benne egyházi és világi tagok egyaránt megtalálhatók, formális vezetője a püspök. Hatásköre vita tárgyát képezte (egyházi vagyon és iskolák, vagy minden, ami nem a hitletétemény tárgya). [6] Csorba Ferenc: Az Erdélyi katholikus autonómiáról. In.: Budapesti szemle 1891. (68. kötet) 337 – 368. o. (Továbbiakban Csorba 1891) 338. o.
Keywords
