A budapesti tudományegyetem Orvostudományi Karának története 1872–1945

Abstract

A tanulmány célja, hogy bemutassa a budapesti tudományegyetem Orvostudományi Karának történetét 1872-től kezdve egészen 1945-ig. A tanulmányi rendszer korszerűsítésnek bemutatása után rátérünk az infrastruktúra bővítésére, elsősorban a klinikák rendszerének kiépítésére. Az egyetem nagy hangsúlyt fektetett a személyi állomány fejlesztésére, létrejött a „pesti orvosi iskola”, új tanszékeket hoztak létre (pl. közegészségügy), nagy tantárgyakból párhuzamos tanszékeket hoztak létre, jelentősen növekedett a hallgatói létszám. Az első világháborúban tanárok és diákok is vállaltak frontszolgálatot. Az országban állandósult az orvoshiány, ezt a női hallgatók felvételével próbálták ellensúlyozni. A háború után a frontról visszatérő hallgatók, illetve a pozsonyi és kolozsvári menekült egyetemek hallgatóinak elhelyezése okozott nehézséget. A numerus clausus a nők és az alkalmatlan hallgatók létszámának csökkentését érte el. Az 1929-es gazdasági válság komoly megszorításokat hozott, ami a létszámcsökkenésben és tanszékek bezárásában mutatkozott meg. A két világháború közötti időszak mégis sikeres volt, mert nemzetközileg elismert iskolák működtek itt. Ebben az időszakban jöttek létre az egyetemi bajtársi szövetségek is. A második világháború alatt részben kiürítették a klinika telepeket és vidékre költöztették azokat. Budapest ostromát az egyetemi épületek, a diákság és a tanárok is megsínylették.