Pleonazmus és tautológia. A fölöslegesnek tűnő szerkezetek tanításáról

Abstract

A pleonazmus és a tautológia jelenségét a különböző nyelvészeti szakmunkák eltérően közelítik meg. Egyes retorikák szerint szinonim a két fogalom, s a meghatározásaik is tartalmaznak átfedéseket. Más munkák viszont a köztük lévő különbségre helyezik a hangsúlyt, s a pleonazmust hasonlóságon, míg a tautológiát azonosságon alapuló szószaporításnak tartják. Tanulmányomban a szakirodalom definícióinak az áttekintése után egy középiskolai tankönyvkorpusz elemzésének az eredményeit ismertetem, majd ötleteket adok arra, hogy a nyelvtantanításban hogyan lehetne a korábbi ismereteket felhasználva példák segítségével a diákok számára a hétköznapi helyzetekben is hasznosítható módon megtanítani e két fogalmat. Ugyanis mind a pleonazmus, mind pedig a tautológia kötődik a nyelvhelyességhez, a kommunikációhoz, a sti­lisztikához, a retorikához, a szemantikához és a pragmatikához, vagyis számos kapcsolódási pont van az egyes tananyagokban a két fogalom megismerte­tésére. A tanulmányban amellett érvelek, hogy nem fölösleges fölöslegesnek tűnő szerkezeteket tanítani, mert a fölöslegesség látszata mögött számos, egyáltalán nem fölösleges nyelvhasználati stratégia húzódhat meg.

Keywords

• pleonazmus
• tautológia
• redundancia
• diskurzusjelölők
• nyelvtantanítás