Digitális közszolgáltatások, e-egészségügy Magyarországon

Abstract

Jelen cikkben a hazai digitális gazdaság, digitális közszolgáltatási dimenziójának e-egészségügyi aldimenziója kerül bemutatásra – ezen belül is az Elektronikus Egészségügyi Szolgáltatási Tér (EESZT) bevezetésére és továbbfejlesztéseire fókuszálva, kitérve az e-egészségügy és mesterséges intelligencia lehetséges találkozási pontjaira is. Természetesen, sosem elég egy (elektronikus) rendszert bevezetni és fejleszteni – használni is kell, lehetőség szerint jól és hatékonyan. Az automatizált eszközök és a technológia adta lehetőségeket lehető legszélesebb körben kihasználó rendszerben minden világos és érthető kell legyen annak érdekében, hogy valamennyi (minél több) felhasználó megtalálja és értse benne a helyét, illetőleg éljen a rendszer nyújtotta lehetőségekkel. Az EESZT-t a fentiekkel összefüggésben a bevezetése utáni egy-két évben számos kritika érte, cikkemben ezekre is kitérek, illetőleg vizsgálom a lakosság oldaláról a „fel nem használás” lehetséges okait: életkor, iskolai végzettség és település típus, mint a leginkább meghatározó tényezők alapján.

Keywords

• Digitális közszolgáltatások
• E-egészségügy
• DESI-mutatók
• COVID-19
• Közbeszerzés