A II. VILÁGHÁBORÚ ÉS A NŐI MUNKAERŐPIAC – MENNYIT KÖSZÖNHETNEK A „GAZDASÁGI SZÜFRAZSETTEK” A LEGNAGYOBB VILÁGÉGÉSNEK?

Abstract

Paradox módon az emberiség történetében sok esetben a fegyveres konfliktusok szolgáltak a legerősebb ösztönzőként arra, hogy előrelépést érjenek el valamely kulcsfontosságú egyenjogúsági ügyben. Különösképp igaz ez a huszadik századra, azon belül az első és második világháborúra. Az első világháború előtt a klasszikus nemi szerepek domináltak. A “Nagy Háború” kitörésekor azonban a kormányzatok rájöttek, a szorgos női kezek is hasonlóképp – vagy jobban – képesek elvégezni a rájuk bízott feladatokat – mint például a konzerv- és a fegyverkészítés -, mint férfi társaiké. Nem is meglepő, hogy a háború közvetlen folyományaként, 1919-ben vezették be az Egyesült Államokban a női szavazati jogot. Ez az izgalmas tendencia a második világháború alatt is folytatódott, amit a tanulmány is körbejár az Egyesült Államok példáján keresztül: a második világégés hatásait a női munkaerőpiaci folyamatokra.