Történeti pragmatikai variációról a regiszter tükrében. A feltételt kifejező határozói igenevek esetei

Abstract

A feltételes, valamint a megengedő/ellentétes jelentéstartalom rendszeres funkcionális alternatíváiként terjedtek el a 16. századtól (a középmagyar korszak sajátosságaként) a határozói igeneves szerkezetek. A variáció szintaktikai és pragmatikai természetűnek bizonyult. Megvizsgálandó, hogy milyen külső tényezők hathattak az újabb variáns választására. Jelen tanulmány annak vizsgálatához járul hozzá, hogy a közös regiszterbe tartozó írásokban egységesebb lehet-e az innovatív variánsok használata a szöveghagyomány részévé válva, vagy pedig a formálisabb művekben – ezúttal a korszak gyakorlati, magyarázó jellegű szövegtípusaiban – több egyéni, stílusbeli sajátosság mutatkozik, az élőnyelvközeli forrásokhoz képest szélsőségesebb arányokkal. Az eredmények az utóbbit erősítik meg, ahogy azt is, hogy az egyes regiszterek meghatározásának finomhangolására szükség lehet, figyelembe véve a szövegtípus célkitűzését, a leírások, magyarázatok felépítésének különbségeit is.

Keywords

• magyar nyelvtörténet
• 16–19. század
• funkcionális variáció
• határozói igeneves tagmondatok
• regiszterek
• pragmatika