Washingtoni konszenzus helyett washingtoni konfúzió?

Abstract

Dani Rodrik e tanulmányában a Világbank egy nemrég megjelent és meglepően önkritikus, a washingtoni konszenzust felülvizsgáló kiadványát elemzi. A John Williamson által washingtoni konszenzusnak elnevezett gazdaságpolitikai recept szerint a szegény országoknak a dinamikus és fenntartható gazdasági növekedéshez makrogazdasági stabilizációra, liberalizációra, deregulációra és privatizációra van szükségük. A Nemzetközi Valutaalap és a Világbank hitelei nyújtásához feltételül szabta a washingtoni konszenzus pontjainak végrehajtását, és ennek következtében egy sor reform indult Latin Amerikában, Afrikában, illetve a volt szocialista országokban. Az intézkedések azonban nem egészen azokkal a hatásokkal jártak, amelyekre számítani lehetett. Számtalan kritika fogalmazódott meg a reformrecepttel kapcsolatban, így felmerült a washingtoni konszenzus megújítása, felváltása.