Divergens térfelfogások a tértudományokban – hogyan tovább?

Abstract

A magyar tértudományi diskurzusban az utóbbi másfél évtizedben élénk vita bontakozott ki azok között, akik szerint a tér a valóság eleve, az emberi értelemadástól függetlenül jelen levő része, illetve azok között, akik szerint a tér alapvetően társadalmi konstrukció, tehát mindig az ember általi jelentésképzés, az emberi praxis által befolyásolt. Jelen tanulmány célja, hogy az e két nézőpont képviselői között kialakult, látszólag megfeneklett eszmecserét továbblendítse. E célból először áttekinti, hogy a magyar írásokban gyakran előkerülő pozitivizmus, illetve posztmodern címkék hogyan vesztettek jelentőségükből a nyugati térelméleti vitákban mint az elhatárolódás eszközei, s hogyan vált ezzel párhuzamosan egyre elfogadottabbá a térelméleti pluralizmus. Másodszor, a tanulmány a divergens (különösen a realista és a nem realista) térfelfogások közötti dialógus nehézségeire fókuszál, s a diskurzus fogalma körüli félreértések példáján keresztül szemlélteti, hogy ezek hogyan küszöbölhetők ki (részben) nagyobb filozófiai tudatossággal. Számolva a térelméleti címkék tudománypolitikai jelentőségével és a filozófiai alapfeltevések közötti különbségek áthidalhatatlanságával végül úgy érvel, hogy az eddiginél gyümölcsözőbb eszmecseréhez a „sajátunktól” eltérő megközelítésekkel szembeni nagyobb nyitottságra van szükség. Ez elősegíti a mélyebb (ön)reflexiót, valamint annak felismerését, hogy az egyes megközelítések meglátásai hogyan egészíthetik ki egymást.

Keywords

• térfelfogás
• ontológia
• realizmus
• társadalmi konstrukcionizmus
• posztstrukturalizmus