Ravasz László és a Református Egyház a zsidómentésben

Abstract

Az írás Horváth Erzsébet 2014-es tanulmányának átfogó bírálatára épül, melyen mintegy mintapéldán tanulmányozható Ravasz Lászlóval kapcsolatos református történetírás és emlékezetpolitika minden sajátossága. Bemutatom Ravasz korábbi, a zsidótörvények alatti és utáni, a Holokauszt alatti és 1945 utáni megnyilatkozásait, továbbá a kor ismert szakértőinek véleményét és a Ravaszról szóló szakirodalmat, amelyekkel cáfolom a református emlékezetpolitika megkövesedett állításait. Ravasz zsidómentő szerepének és antiszemita gondolatainak az összesített megítélése azért alakulhatott teljesen pozitívan, mert az 1990 és 2021 között a református egyház publicistái a Ravasz kultusz szolgálatában több cikket publikáltak, mint a kort kutató történészek. Az első része ismerteti Ravasz és a református egyház viszonyát a zsidósághoz, illetve Ravasz lépéseit Horthy felé; s mindezekre vonatkoztatva Ravasz önértékelését. A második rész ismerteti a református egyház bűnbánati lépéseit, tanúként hívja Éliás Józsefet, az embermentő Jó Pásztor Albizottság igazgató-lelkészét. Foglalkozik a bűnbánat visszavonásával, majd a korábbi nyilatkozat megerősítésével; melyek teológiai elemzésével arra a konklúzióra jut, hogy a visszavont bűnbánat talaján a korábbira hivatkozva annak hangoztatása nem legitim, s ezért a holokauszt történeti és pszichológiai beágyazásának viszonya kapcsán megfogalmazódik, hogy az embermentést nem szabad úgy túlértékelni, hogy eszközül szolgálhasson a Soá rémtetteinek eltakarására. Törekednünk kell arra, az 1938-1945 közötti gondolkodásmód és az abból fakadó események ne ismétlődhessenek meg.

Keywords

• zsidóellenes törvények
• Horthy Miklós
• Éliás József
• Jó Pásztor Albizottság