Az élelmiszertermelés relokalizációjának térbeli különbségei és változásuk Magyarországon a XXI. század elején

Abstract

A helyi élelmiszertermelés felértékelődése jellemző az Európai Unióban, illetve Magyarországon egyaránt. A fejlesztési források területileg leghatékonyabb elosztásához a szakpolitikai döntéshozatal számára elengedhetetlen egy olyan eszköz, mely az élelmiszer előállítás térbeli adottságait és fejlődési lehetőségeit is figyelembe veszi. A 2014-2020-as programozási időszak kezdetén nemzetközi minta alapján a hazai viszonyokra adaptált, és meghatározott élelmiszer-relokalizációs index épp ezt a célt szolgálta. Az időszak végéhez közeledve aktuális a változások vizsgálata. Az elmúlt 5 évre vonatkozóan a tanulmány értékeli a hazai élelmiszer-relokalizációs termelői index változását, mely alkalmas a termelői adottságok és a fejlődési potenciál megyénkénti elemzésére. Mivel a korábbi indexben használt indikátorok nem mindegyike releváns, illetve a súlypontok áthelyeződtek, így a korábbi index módosított összetétellel is kiszámításra került. Az eredmények azt mutatják, hogy a korábbi, 2014-es kutatáshoz hasonlóan a hagyományosan mezőgazdasági jellegű megyék esetében hasznosulhatnak leggyorsabban a hazai és EU-s támogatások. Míg az egyéni gazdaságok száma rohamosan csökkent, a 2000-es évek elejétől az ötödére esett vissza, addig a kistermelői aktivitási szint – amely több tényezővel is jellemezhető, mint az online jelenlét, a védjegyek vagy a termelői piacok száma - 8 megyében nőtt 2014-ről 2019-re. Az elmúlt öt évben ugyan jelentős fejlődés ment végbe a helyi élelmiszertermelésben és értékesítésben, de a lehetőségek még korántsem kiaknázottak teljes mértékben.

Keywords

• rövid ellátási lánc
• helyi élelmiszerrendszer
• vidékfejlesztés