AZ EGYHÁZI TIZED RENDSZERÉNEK JOGTÖRTÉNETI VÁLTOZÁSAI

Abstract

Az egyház sajátos célja alapításától fogva a lelkek üdvössége, amelynek előmozdításán a különböző történelmi korszakokban, eltérő földrajzi és társadalmi környezetben rendelkezésére álló eszközökkel igyekezett és igyekszik eleget tenni [Szuromi, 2012]. Mivel a lelki cél elérése evilági keretek között történik, így annak eléréséhez szükséges, és magának az egyháznak a működése elengedhetetlenül magában foglalja az anyagi javak szerzését, birtoklását, valamint azok elidegenítését [vö. CIC 1254. kán. 1.§]1. Az istentisztelet végzése, az egyház szolgálattevőinek ellátása, az apostoli tevékenység folytatása és a szegényekkel való törődés kiemelkedő sarkpontjai az egyházi vagyonjogi rendszer működtetése szükségességének, amely területek minden korban részét képezték az adott időszak egyházi vagyonkezelésének. Ebbe a működési keretbe illeszkedik a biblikus alapokon nyugvó egyházi tized rendszere, amelyet a latin a decima, a magyar nyelv pedig hagyományosan a dézsma szóval jelöl [vö. Magyar Katolikus Lexikon, XIV. Budapest 2009. 99.]